Bob Sutton a Stanford egyetem professzora a Harvard Business Review-ban publikált egy tanulmányt, amely mindenki számára időszerű a gazdasági válság rettegett hatásai miatt. Többéves válságkommunikációs gyakorlatom alapján találom fontosnak, hogy erre az írásra felhívjam minden cégvezető figyelmét.
Valószínűleg Önök is tapasztalták, hogy alkalmazottaik nyugtalanabbak a válság miatt. Aggódnak állásukért, figyelik a vészjeleket, több a cégen belüli pletyka és a munkatársak együttműködő-készsége érzékelhetően megcsappant. Érthető jelenség, ám a cég teljesítőképességére kedvezőtlenül hat, és akár a vállalkozás sorsát is megpecsételheti.
Mindez akkor jön, amikor a túlélést jelentő tájékozódás fokozása mellett a működőképesség fenntartása többlet figyelmet követel a cégvezetőtől: a források biztosítása, a beszállítókkal és vevőkkel szorosabb kapcsolat kialakítása, takarékossági döntések és intézkedések meghozatala, vagy éppen alkalmi befektetések intézése.
Sutton professzor rámutat, http://hbr.harvardbusiness.org/2009/06/how-to-be-a-good-boss-in-a-bad-economy/ar/1 hogy válság idején szinte törvényszerű ennek a két jelenségnek a jelentkezése. Kezelésére van mód, szerencsére. Íme:
A csapat stabilizálását a belső kommunikáció kiszélesítésével, valamint a munkavállalók maximális bevonásával lehet elérni. Alapvetően ezt mind tudjuk: a félelem ellenszere a tudás, és a kontroll saját sorsunk felett. De más dolog ezt passzívan tudni, és megint más ezt vezetőként a gyakorlatban tudatosan, eszközként alkalmazni.
A belső kommunikáció sokszor mostoha helyzetben van: elhanyagolja a cégek sokasága, hiszen ez az, amire a legkevésbé jut idő. Azt azonban nyugodtabb időkben is jó észben tartani, hogy a külső kommunikációt, a cégről szóló híreket igenis fogyasztják az alkalmazottak. A külső és a belső kommunikáció tartalmában és intenzitásában való eltéréseket pedig értelmezik. Ha baj van, akkor mindenképpen negatívan. Most hát itt az idő: igenis rá kell szánni a figyelmet, energiát a munkatársakra, akkor is, ha a hullámok úgy látszik, összecsapnak a fejünk fölött.
A hiteles és eredményes kommunikáció egyre elterjedtebb eszköze a beosztottak bevonása a döntésekbe. Egyre több tanulmány igazolja, hogy ez jelentősen növeli a munkavállalói hűséget és együttműködő-készséget, a feszültség oldása mellett. Amikor akár a megszokottól eltérő lépésekre kell szánja magát egy cég, a munkatársak értő együttműködése sok fájdalmas helyzetet és döntést kiküszöbölhet.
De ki az, akit érdemes bevonni? Nagyobb létszámú cégek esetében a teljes állományt mindenbe nem lehet: választani kell, hogy kik képviseljék a munkavállalók összességét. Ezt kis odafigyeléssel szintén nem nehéz megállapítani. Nehéz időkben, így a mostani gazdasági válságban is megmutatkoznak az informális vezetők – azok, akik nem beosztásuk alapján meghatározók, hanem a társaik szemében tájékozódási pontként szolgálnak. Ők a vállalaton belüli véleményvezérek. Ők azok, akik kimondják mások félelmét, akik kérdeznek, ha nem értenek valamit, esetenként akik a legjobb eredményeket érik el, és akiknek akár tudatos, akár önkéntelen reakciói alakítják társaik magatartását. Az ő bevonásuk és ezáltal megnyerésük új erőket szabadíthat fel a cég javára. Ha eddig kihagyták ezt a lehetőséget, most itt az alkalom, hogy kísérletet tegyenek.
Hiszen nincs rövidebb út az erdőn át.
0 Hozzászólás - “Válságtechnikák. 3. Hogy ne a Félelem legyen az úr!”